Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vajon mi a szerelem?

 Vajon mi a szerelem? 

Egy érzés, vagy vonzalom, egy pillantás talán?

Nem-nem, ennél sokkal több...  

A szerelem maga a békés együtt létezés, amikor két ember teljesen kötődik a másikhoz ,vigyázni akar rá, de birtokolni nem akarja. Kecsessen tekintenek a másikra, és röpülnek az égfelé, karjaikat szét tárva repíti őket a nevetés.  Van egy titkuk, amit másnem ért.

Talán a barásághoz áll közel, mint amikor két gyermek együtt játszik, és a közös céljuk, egymás mosolya. Egyszerűen az hogy mindketten mosolyogjanak.

Kicsit később egymás óvása, vigyázása, mint amikor mind két fél a másikat akarná a nyákába venni, csak, hogy láthassa, megtapasztalhassa, milyen gyönyörű is a repülés; vagy kirándulás mikor elviszi az egyik a másikat egy titkos helyre, amit csak ők tudnak ketten. A csillogás az életöröm a szemükben és hozzá még egy mosoly, egy életteli megtartó mosoly, egymás szolgálata, de nem szolgája, hanem megbecsülése, segítése, röptetése, felemelése, kihúzása maga a szerelem..

Lehetne ez akár barátság is?

Azt mondom igen, de ez még is több annál, százszorta nagyobb megtartóbb, mélyebb kötődés, maga a tökéletes világ, bármi is történjen, a szeretet az ami kitart, ez maga az együtt létezés vágya..                                                     

Az együtt létezés szerete maga az igaz szerelem!

Te hiszel a szerelemben?

Ez rossz kérdés.... Eltudod mondani, hogy

tudsz szeretni igazán, csak úgy?

Ha egyszer tudtál valakivel, igazán önzetelenül nevetni akkor biztosan tudsz,

ha valakit meg próbáltál valaha az égbe emelni, szét tárni a karotok akár a Titanikban akkor biztosan tudsz,

ha álmodtál szenvedésről és világ megváltó mosolyról akkor biztosan tudsz,

ha láttál már gyereket önfeledten játszani, és akár te is beálltál akkor biztosan tudsz.

Valyon lehet-e csodálni valakit csak úgy, minden nélkül?

Ha szemébe néztél már valakinek vagy valaminek és észre vetted, hogy ő is él illetve neki is vannak vágyai, álmai, és megölelted csak azért, mert azt érezted, hogy meg kell ölelned, akkor biztosan tudsz!

Ez maga a tökéletes szeretet!

 

Ha úgy érzed, nem vagy kész rá, hogy valakit is az égbe repíts, akkor sincs semmi veszve. Egyszerű elkezdeni, küldj egy mosolyt, ha nem megy akkor először nézz bele a sáját szemedbe és mond meg mit látsz.. 

Kérdezd meg!  Mi bánt?

Kérdezd meg! Miért bánt?

Kérdezd meg! Mi lehet az oka?

Válaszold meg magadnak, nézd meg az egészet, és találd meg mi az amiért nem megy mosolyogni, és ez tudom nehéz, és elkezdesz sírni, de ne félj nem tart sokáig, dühös is leszel, de ahogy tovább nézed, azt fogod észre venni, hogy nem kell sírni, és nem is akarsz, és talán pont ekkor megszületik az arcodon egy mosoly, a szemed csiollogni kezd, ez az életöröm, a remény ami felemel és

Te vagy a remény, a saját reményed!

Majd menny ki és nézz körül! Mit látsz?

Embereket látsz, fákat látsz, állatokat látsz, a pocsolyákban, üzletek kirakatában viszont megpillanthatod önmagadat, az első mosolyt.

A bizalom akkor alakul ki ha különbséget tudsz tenni, jó és rossz között, a rossz csak rossz példák és a jó élet tapasztalatok hiánya miatt kialakuló nem tudás, arról hogy mi az amit úgy nevezünk emberséges élet.

Ha bele nézel egy ember vagy állat szemébe meg látod őt magát, és rájöhetsz hogy mennyire csodálatos, mennyire gyönyörű, és mennyire félénk és mennyire éhezi, szomjazza a szeretet.

Ekkor eszedbe jut önmagadról alkotott korábbi képed, és megértésed lesz mások felé, és segíthetsz, csak mond el nekik, azt amit most én mondtam el neked.

Ez maga a segítő szeretet!

 

Ne kérj érte semmit, de nem is fogsz ...amit kapsz, felbecsülhetetlen, a legdrágább, legcsodálatosabb mosoly, amit valaha ember küldhet. Egy hálás köszönő tekintet, ahogy megérti, hogy élhet és ebben te segítettél, hogy rávezetted, arra hogy merre is az előre, a helyes út.

Ez a bizalom is, egy jó barátság kezdete, ekkor már képes leszel röptetni valakit, az öröm szárnyain, és Ti magatok lesztek az öröm, és a béke, és ebben a pillanatban szabadok lesztek.

Lesznek céljaitok és leküzhető gátak, örömök és némi bánat, de előre juttok, mert lehet menni, vár rátok egy boldog szép világ, ami még felfedezésre vár!

 

Az a legszebb az egészben, hogy ezt valahol minden élő tudja, és tudta és tudni fogja, mert él, és másokat is életetni akar!

 

  Az élet egy olyan lehetőség amikor megmutathatod, hogy igazából ki vagy valójában. Én e szerint élek! :)

Ezt választottam, ez legkönnyebb út. Itt nincs színészet, csak saját gondolatok, őszinte mosolyok, őszinte sírás.

Őszinte maradok!

Amikor megszólalsz a saját hangodat hallatod, az fontos hogy biztosan tud hogy a tied, és nem csak egy elvárt hang szólalkozik ki belőled,

a muszáj mosoly, az keser-édes. 

Ez rossz neked is, aki adja és rossz annak is aki kapja!

 

Csodálni valakit vagy valamit lehet mind enélkül is, csak az kell hozzá, hogy nézz rá, és nézz a szemébe, és

mikor azt érzed, hogy észlelt téged,

akkor szólítsd meg.

Nem kell félni, az emberek nem harapnak!

Csak ugyan annyira tartanak mint ahogy te tartasz attól, hogy megszólíts bárkit is az utcán.

Így próbáld meg nézni őket, és meglátod, jámbor bárányok kik, farkast akarnak látni ,más bárány szívében, de hazugság, gyorsan felejtsd el!

Nincs ott más, csak félénk jámbor bárány, ki gondol valamit és azt hiszi, hogy valóságot lát.


A valóság bennünk rejlik, nem képek, és hazugságok formájában, az igazság, csak az emberek jó szándékából származik,

a többi, csak hazug gondolat, ami talán nincs is ott,

mert az emberek képesek változtatni magatartásukon, azzal, hogy

úgy döntenek nem félnek tovább! 

 

Mit jelent fel állni a problémából?

Észre veszed hogy boldog vagy és nem küszködsz se most se máskor, mert mindent meglehet oldani, nem könnyű, de benne van, hogy megoldható és ez a lényeg!
Az ember annyira élő amennyire képes élhető, közösség teremtő játszmákat játszani!
Ez mind az amikor figyelembe veszed, hogy rajtad kívül még lehet más is fontos, ezt nevezzük emberségnek!

Ennek ismeretében, illetve ennek látásával rádöbbensz egy idő után, hogy milyen gyönyörűek csodálatosak és félénkek is az emberek, ha valóban őket nézzük és nem azt amit mutatni akarnak. A távolságot az okozza, hogy mint potenciális veszély forrásra nézünk amikor látunk egy bizarr embert, és tartunk még attól is aki kedvesen mosolyog, de nem ismerjük.

Ha valóban az embert néznénk meg, és nem azt hogy mit akar mutatni, tettetni, csak hogy védje magát rájönnénk, hogy nincs okunk félni, a rosszat csak megismerés hiánya teremti, maga a félelem, illetve a rossz példák sora, amik egyszerű nem tudásból vannak, arról való nem tudásból, hogy az emberekben benne van jó szándék, és valahol mindegyik törekszik igazságosnak lenni, és bízni egy másik emberben.

Az ember annyira élő amennyire tisztességes életet él.

A tisztesség az, hogy figyelembe veszed a másik akaratát is és közösen együtt működve döntötök valamiről, dolgokról.

Ez a ténylegesen járható út ami életet teremt, és sose fog pusztítani,

mert nincs érdeke rá! 

Mi elött, döntést hozol valamiről, mindig nézd, meg mennyit segítesz és mennyit ártasz a döntéseddel másoknak, illetve magadnak, környezetednek és csoprtoknak.

Ne hozz olyan döntést, ami nem válaszol arra, hogy

Mit érek vele?

Mi a haszna? Van-e haszna vagy értelmi amit csinálok?

Miért is csinálnám?

Árt-e bárkinek is?

Jó-e  vagy hasznos mások számára is?

Mit okoz? Haladást vagy visszamaradottságot..

Mi az eredménye? Van-e eredménye?

Van-e elég hozzá értőségem, nem kell e még tudakozódnom, mielött bármibe is belefogok?

Képes vagyok rá?

Vajon mások is így vélekdenek?

MEG TUDOM CSINÁLNI!

Többek munkája vagy csak az enyém? Csapat játék?

Tudunk egymásra építeni?

Meg tudjuk csinálni?

MEG TUDJUK CSINÁLNI!

 Sk.

Hajrá, kezd el így nézni a napod!

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép




Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>